2009. április 6., hétfő

Falutakarítás 2009

Én valahogy mindig úgy vagyok az ilyen eseményekkel, hogy olyanra sikerülnek, amilyenné a résztvevők teszik. Én pedig úgy indultam neki ennek a szombatnak, hogy jól fogom magam érezni. Úgy is lett.

Nem sikerült szombaton az előre eltervezett időpontban fölkelni és még a lomjainkat is ki kellett készítenünk, így egy kis késéssel érkeztünk a találkozóhelyre. De sejtettük, hogy ez nem lesz probléma és ez igaz lett: még így is az elsők között érkeztünk. Az időjárás gyönyörűnek ígérkezett, ez már akkor reggel is éreztette hatását: kellemes meleg volt. Később meg még szinte túl meleg is.

A létszám kisebb volt, mint tavaly. Voltak, akik tavaly eljöttek, idén nem; voltak, akik tavaly nem jöttek, de idén igen és bizony vannak, akik sem tavaly nem jöttek, sem idén. Reméljük, hogy legközelebb már ők is eljönnek. De voltunk jónéhányan, akik tavaly is voltunk és idén is. Végül körülbelül fele-fele arányban voltunk helybeliek és „víkendesek”. A társaság menet közben részben kicserélődött, néhányan hamarabb elmentek, néhányan pedig később csatlakoztak hozzánk. De aki ott volt, dolgozott végig becsülettel.


Az, hogy már tavaly is volt falutakarítás, jelentősen éreztette a hatását: nem kellett a 25-30(-40-50) éves hatalmas szeméthalmokat a rájuk rakódott talajréteg alól már kiszedni. A szemét javarésze olyan helyen volt, ahol a tavalyi, egy-két héttel később megtartott falutakarítás alkalmával már jobban megnőtt aljnövényzetben nem láttuk. Most még elég kicsi volt a fű ahhoz, hogy szemét ne maradjon észrevétlenül. Igen elenyésző volt az elmúlt egy év alatt keletkezett szemét mennyisége és ennek javarésze is megbocsátható volt: a temetőbe tavaly be sem mentünk, idén viszont összeszedtük a valószínűleg még Mindenszentekkor kihelyezett, de már üres félbevágott pillepalackoat, elégett mécseseket stb., amiket közben elvitt a szél. Ezekkel két szemeteszsák is megtelt.


Miközben haladtunk a faluban, a szemetet és a lomokat összeszedő traktor is haladt fölfele és lefele, folyamatosan. A traktor pótkocsija kétszer is megtelt a szeméttel, házi lomokkal. Mivel folyamatosan mozgott, ha valami olyan szemetet találtunk, ami nem volt bezsákolható (pl. nagy adag összetekeredett rozsdás drót), csak szólni kellett nekik és már dobták is föl a pótkocsira.


Délre a falu tiszta volt és ekkor megkaptuk a beígért hagymás zsíros kenyeret, ami akkor már igen jól esett. A meleg miatt pedig mellé kinek-kinek a sör, az ásványvíz vagy a pohárka pezsgő is könnyen csúszott. És miközben ezt a kis gyors ebédet ettük, már igen finom illatot árasztott az üstben fővő vacsora: maga Lenin, vagyis a Lenin névre keresztelt kecske főtt benne pörkölt alakban. De összekaptuk magunkat hamar, mert így, hogy a falutisztítással ilyen hamar végeztünk, bőven jutott idő a régi öregtemető helyrehozatalára is. Ez egy nagyon picike temető, ide temették régen a kastélyban szolgált embereket, akkor még murvával felszórt út vezetett idáig a templomtól. Mostanra viszont benőtte az akácerdő, a cirádás vaskerítés is csak nyomokban volt meg, a síroknak már nyomuk sincs. Erős férfikezek nekiláttak és sippsupp kivágták és szépen föl is darabolták, halomba rendezték a temető területén nőtt akácfákat, megkeresték a már talajjal beborított kerítésmaradványokat és a helyükre hajlítgatták, így szinte új a körben meglett a kerítés. Végül összegereblyézték és elégették az elszáradt aljnövényzetet és eközben megkerült a földdel már teljesen betemetett kapu egyik fele is, ami igazán egy remekmű, még így rozsdás állapotában is.

Közben mi lányok néhányan még a falu hátuljában, az öregtemető mellett vezető földutat takarítottuk ki a még ott talált szeméttől. Mi egy picit korábban végeztünk, ezután visszamentünk a temetőhöz és csak figyeltük a munkát és igen jót beszélgettünk közben. Végül 4 óra körül késznek nyilváníttatott a munka, de még egy teendő hátra lett volna. 

Ugyanis Magyarországon minden település, így Tésa is kapott egy alapítványtól 200 facsemetét: 50 kocsányos tölgyet, 50 vörös tölgyet, 50 nyírfát és 50 platánt. Ezeket kellett volna elültetni, de kiderült, hogy igen kicsi csemeték még ezek, ezért inkább jobb lenne nekik, ha először faiskolába kerülnének. Ehhez a szakértelem hiányzott, úgyhogy végül az lett a megállapodás, hogy amíg egy szakértő meg nem mondja, hogy hogy kell ezt véghezvinni, maradnak a vízzel teli vödörben. Mi pedig mentünk vissza a kecskepörkölthöz. Ami igencsak finomra sikerült, de hát ezen nincs is mit csodálkozni, a szakács már kipróbált volt.

A hőmérséklet még mindig igen magas volt, jólesett a kinti asztaloknál elkölteni az estebédet és közben végignézni az összes lepirult nyakat, mert bizony fogott a nap rendesen. Energia még maradt a férfiakban bőven, legalábbis sikerült az egyik bor dugójába két dugóhúzót is beletörni. A dugó végül egy seprűnyél által nem kifele jött, hanem a palackba ment befele. Már szürkült, amikor elpakoltunk és a hűvösödő időben, kellemesen fáradt végtagokkal elindultunk haza.


Képek a Galériában

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése