Már régen nem falutakarításnak hívjuk azt, ami pár éve még annak indult. Akkoriban több éves munkával a falut kitakarítottuk, arról lemondva, hogy az erdő mélyén található több évtizedes hatalmas sittkupacokat kiszedjük onnan. A faluba került azóta jó pár szemetes, így amúgy is kevesebb szemét keletkezik, ha meg keletkezik, azt jártunkban-keltünkben összeszedjük és kidobjuk. Viszont az utóbbi néhány évben olyannyira sikerült kivirágosítani Tésát, hogy ezek rendszeres karbantartást kívánnak. Ezt elvégzik sokan társadalmi munkában, de egy évben kétszer összejövünk azért, hogy az őszi és tavaszi nagyobb munkálatokat már közösen végezzük el. És átkereszteltük ezeket az összejöveteleket: Tavaszi Zsongásra és Közös Őszi Munkákra.
Az október 23-i négynapos hétvége kiváló alkalom volt erre. Így még kétnaposra is sikerült szerveznünk a munkálatokat: vasárnapra és hétfőre. Mivel a vasárnapi munka sokaknak érthető módon nem tetsző dolog, a fő esemény hétfőn volt, de néhányan már vasárnap délután ott serénykedtünk szerszámokkal fölszerelkezve, a gyönyörű, meleg, napsütéses időben pólóra vetkőzve. A fő feladat mindkét napon a nem télálló gumók, hagymák fölszedése és a nemkívánatos gazok eltávolítása volt. A pár éve elkészült információs táblák hátoldalára némi késéssel megszülettek ezek angol és szlovák nyelvű verziói is, a vasárnapot használták a férfiak arra is, hogy ezeket fölszereljék, a táblaoszlopokat újrafessék és a meglazult előlapi csavarokat újra rögzítsék.
Hétfőn 9-re volt megbeszélve a találkozó, de az utóbbi napokon már láttuk, hogy reggel köd van és ezzel együtt hideg. Éppen ezért előző este már páran megbeszéltük, hogy 10 előtt oda sem dugjuk az orrunkat a gyülekező helyre, de még akkor sem, ha köd lenne. Végül is 9 körül sem volt már köd, ám fél11-kor is csak hárman-négyen voltunk. Aztán lassacskán csak gyülekeztek a többiek is, akik addig vártak arra, hogy fölszálljon végre az a fránya köd. Volt teendő bőven: a növénykarbantartáson kívül még újabb virágosításra váró felületek fölásása és „illatos” trágyával való javítása. Kora délutánig dolgoztunk, majd a munka nagyját elvégezve ki-ki hazament ebédelni, mosakodni, kicsit megpihenni.
Gyerekek is jöttek a szülőkkel, miattuk ezt a délelőtti időszakot inkább a Ligetben töltöttük, ahol ott a játszótér. De a játszótér úgy látszik, már uncsi volt, egyéb elfoglaltságot találtak. Kisleányok gondosan letépték az egyik fa nagyon szép őszi színű leveleit, egy kisfiú pedig egy nagynehezen kitépett méter magas gyomot „elültette” a menták közé (azaz gondosan behelyezte oda). A kerékpáros pihenőt pedig büdöske-fejekkel díszítették föl, ezzel úgy nézett ki, mintha csak lagzi helyszíne lenne.
Később újra összegyűltünk, már valamivel kevesebben és folytattuk ott, ahol abbahagytuk. A Kisvakond cégnek, amelyik a pályázat keretében a falumegújítást végezte, az egyik dolgozója eljött segíteni, mert nagyon megszerette a falunkat. És ha már eljött, hozott ajándékba 100 db mindenféle tavaszi virághagymát. Azokat is elültettük a dália- és kardvirág gumók és hagymák kiszedése mellett. Akkor már nem voltak ott a gyerekek, így a Hősök terén és a keresztnél dolgoztunk. De a Liget sem volt néptelen: ketten ott főzték az estére szánt palóc levest, bográcsban. Mire elkészült, beesteledett, ezért átvonultunk az Egyesület rezidenciájára, ott ettük meg ezt a nagyon remekre sikeredett, amolyan megállbenneakanál típusú, kapor helyett istenire tárkonyozott palóc levest. És hiába volt egész nap olyan meleg, hogy még pólóban is izzadtunk, beesteledve bizony jólesett mindenkinek az az egy-két-három tányérnyi forró leves.
További képek a
Galériában
